1848-ban forradalmi hullám söpört végig Európán: Párizs, Bécs után Pest is az uralkodóik ellen fordult. A pesti forradalom azonban mindtől különbözött.
Abban, hogy a reformkor pozsonyi országgyűlései már kb. húsz éve próbálták nemzeti alapon feszegetni a Habsburg Monarchia berendezkedését. Így Pesten a helyi „forradalmi ifjúság” meg tudta fogalmazni azokat a célokat, amik mellé az egész magyarság csatlakozni tudott. Jókai így ír erről egyik újságcikkében: „A mennydörgés azt mondja: le térdeidre, ember, az Isten beszél. A nép szava is megdördült és mondá: föl térdeidről, rabszolga, a nép beszél! Tartsátok tiszteletben e napot, melyen a nép szava először megszólalt. Március 15-ike az, írjátok föl szíveitekbe, és el ne felejtsétek! A magyar nemzet szabadsága e naptól kezdődik.”
Mi, utódok, fölírtuk szívünkbe ezt a napot, és nem felejtjük. Ebben az évben is megemlékeztünk azokról, akik március idusán kirobbantották a forradalmat. Az ünnepi műsorban megelevenedtek a történelmi események, és annak résztvevői is. Ott érezhettük magunkat a Pilvax kávéház egyik asztalánál, és figyelhettük, hogyan fogalmazódik meg a 12 pont. Ott voltunk a Landerer és Heckenast nyomdában lefoglalni a nyomdagépet, hogy sokszorosítani lehessen a proklamációt. Majd vonulhattunk Pest utcáin lelkesíteni, csatlakozásra buzdítani az embereket. Csak fokozták a hangulatot az énekkar által előadott korabeli dalok.
A megemlékezés kicsiknek és nagyoknak egyaránt nagy élményt nyújtott. Felemelő érzéssel énekeltük közel 600-an a Himnuszt. Az iskola tanulói kokárdával díszített ünneplőbe öltözve, figyelemmel nézték a 6.a osztály műsorát. Mindenki hazavihetett magával valamit a szívében, ami összeköt bennünket.